V. Nemzetközi Kárpát Gyermek és Ifjúsági Grafikai Biennálé magyarországi kiállítás megnyitó - EKMK - 2010. január 11. 17 óra

Öt ország fiatal képzőművészeinek tárlata a Kárpát Gyermek- és Ifjúsági Grafikai Biennálé, amely ötödik alkalommal érkezett Egerbe, az EKMK Forrás Gyermek- és Ifjúsági Központjába. A lengyel, ukrán, szlovák és magyar csoportot először egészítette ki a romániai Nagyvárad közössége. A hagyományok szerint minden ország száz alkotással nevezhet, ebből választja ki a zsűri a legjobbakat. A díjazottak között egriekkel is találkozhatunk: Suha Géza, Madaras Márton, Hlavák Éva, Bécsi Terézia és a legifjabb Juhász Dávid műveit is láthatja a közönség.
Forrás: Heves Megyei Hírlap 2010.01.12.
Köszöntő gondolatok a Kárpát Grafikai Biennále egri megnyitójára
A rendezők nevében szeretettel köszöntök mindenkit az V. Kárpát Gyermek és Ifjúsági Grafikai Biennále magyarországi kiállításán. Üdvözlök mindenkit, aki az ünnep örömeit megosztani jött el a megnyitóra.
A Kárpát Grafikai Biennále jövőbe mutató gondolata a przemysli Kulturális Központban fogant. Szlovák partnerükkel indították útjára a gyermek és ifjúsági korosztályt megszólító pályázatot. A lengyel és szlovák kezdeményezők hamar partnerre találtak Egerben, a Bartakovics Béla Művelődési Központban. Az intézmény bevonta erdélyi partnerét a Hargita Megyei Kulturális Központot, illetve a przemysliek a határon átlépve az ukrajnai Lvov részvételének elérésével tették teljessé a kört. Így mára, a Kárpát koszorúra fonódott öt ország e régió jeles és méltó tehetséggondozó vizuális programjává fejlesztette a grafikai biennálét.
A művészeti program célkitűzéseivel egyenrangú a biennále másik alapgondolata, hogy a személyes kapcsolatok megteremtésével erősítse a jövő generációban a kölcsönös kíváncsiságot és tiszteletet egymás értékei iránt.
A grafika nem a legkönnyebb műfaj. A gyermeknek az első, a világról leképezett nyomata vonalak, pontok, körök, csigavonalak formájában jelenik meg. A gyermeki látásmód a tér és idő viszonyát sajátosan eredeti formában tárja elénk, amely a felnőtté torzult látásmódnak olykor megfejthetetlen, érthetetlen.
Hogyan lesz a gyermekből a káoszban eligazodó felnőtt? Ezt a tanulás teremti meg. A gyermekkor reményteljes ártatlansága tartja bennünk azt az optimizmust, amire minden embernek, de különösen a magyar embernek szüksége van. Ezt a képességet, ezt a fajta világszemléletet sajátítja el gyermekkorában az a szerencsés, akinek lehetősége van a csendes szemlélődésre, mert ez nem csak a bölcs öregek kiváltsága. Ez érleli a rajzoló gyereket, szemlélődő, gondolkodó, a miérteket újabb miértekkel tetőző ifjúvá. Ő az, akire rácsodálkozhatunk, mert ahogy mondani szokták korához képest bölcs.
A gyermeki világlátás sajátja a fekete-fehér látásmód; a jót, a rosszat, a belső szépséget és rútságot felismerő képesség. Amint a rosszat és rútat felismeri, mint torz benyomást eltaszítja magától. Ez teljesül ki az érdek nélküli, a lélek ápolását szolgáló, segítő alkotófolyamatban.
A grafika – színes nyomatok ellenére – alapvetően fekete-fehér plasztikus képalkotási technika, a látott és láthatatlan világról. Ezt tárul elénk a biennále alkotásait bemutató kiállításon, ahol öt nemzet fiai gazdag és általános érvényű, sőt filozófiai mélységű üzenetei sorakoznak. A grafikák beszélnek arról, hogyan látnak és láttatnak, gyermekeink, fiataljaink a 21. század értékválságában.
Az élet nagy kérdéseiről szólnak az olykor pici nyomatok: sorsról, életről és halálról, értékekről, amelyekhez ragaszkodnunk kellene, és talmiról, ami elvetnivaló, a percemberi lét fogyasztói terméke.
Elénk nyílik az otthont idéző ismert utca, a ház, egy kedves arc, kedvenc állat, vagy csillagködben lebegő emberi-isteni lények, az emberi sors nagyszerűségének és tragédiájának hordozói. A nyomatok nemcsak az alkotók technikai érettségét bizonyítják, de gondolatiságukban a tehetség megnyilvánulásait is, amit tisztelettel kell néznünk. Azzal a másikhoz forduló tisztelettel, ahogy megtörtént már a nemzetközi alkotótáborokban két alkalommal is, ahol a szlovák és magyar gyerekek szót értettek egymással, ahol a résztvevők feltétel nélkül kíváncsiak voltak egymásra. Tanulták és tanulják, hogy nem szerepjátékokban, hanem legbelső lényük őszinte megnyitásával kerülhetnek szavak nélkül is közelebb a másikhoz.
Van remény a folytatásra?
Bizton állíthatom, hogy igen, hiszen sok tehetséges fiatal, elhivatott tanár mellé elkötelezett szervező intézmények álltak, így 2010-ben már az öt év jubileumi kiállítását láthatunk majd Egerben, a díjazott alkotások gyűjteményéből. Ebben az évben, Egerben rendezik meg a díjazott fiatalok 3. nemzetközi alkotótáborát, melynek keretében sor kerülhet a felkészítő tanárok és szervezők szakmai szimpóziumára is. 2011-ben pedig Lvov lesz a biennále házigazdája.
A przemysli tárlaton 245 pályamunka volt látható, a magyar fiatalok 95 munkájából 21 kapott helyet a kiállításon. Az öt díjazottunk között köszönthetünk 6 évest és 19 éves fiatalt. Legyen büszke minden szülő és tanár erre a teljesítményre. Köszönet a gyerekeknek az élményért, a sikerért, hogy ünnep lehet Egerben ez a hétfő.
S nem utolsósorban a köszönet a kárpát biennále gondolatát befogadó utódnak az Egri Kulturális és Művészeti Központnak.
Gratulálok a kiállítás rendezőjének, Gyöngy Csillának, aki egyben sikert kovácsoló felkészítő tanár is. Személyében jelképesen minden pedagógusnak, akik önzetlenül ott állnak a jövő tehetségei mellett és egyengetik útjukat. Legyen az ünnep tovább a nézelődésé, a gyermekek gondolatának megfejtéséé, megértéséé.
Gál Sándor
Kárpát Gyermek és Ifjúsági Grafikai Biennále
magyarországi projektvezető
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Original
- Thumbnail
