Gédráné Szabados Borbála búcsúztatása

 

Bélapátfalvai Művelődési Ház és Könyvtár, Gédráné Szabados Borbála. Sokunknak könny szökik a szemébe e szavak hallatán. 43 évesen tért örök nyugalomra, miután a hosszú éveken át bátran tűrt betegség végül legyőzte. Sokan gyászoljuk. Volt szerencsém ismerni nem csak kollégaként, de magánemberként is, így bátran állíthatom, hogy teljes odaadással végezte feladatait, melyet gyakran volt főnöke Mező Ervin emlékének ajánlott. Könyvtárosként és közművelődési szakemberként is mindig alapos, minőségi munka került ki a kezei közül, legyen szó TÁMOP-os pályázatról, Amatőr Gáláról, vagy Tóparti napokról. Minden olvasót és kiscsoportot név szerint ismert és felelősséggel hordott a szívében. Nem szerette a felesleges cicomát, kellő kritikával mindent a maga lecsupaszított lényegében, a mélyen rejlő értékekre, a minőségre fókuszálva vizsgált, így élte életét és szemlélte a világot. Ez az oka annak, hogy halálakor sem akart felhajtást maga körül.

Sokan meglepődtek azon, mikor mély és őszinte szeretettel beszélt négylábú barátairól. Sok támogatást nyújtó férje, lánya és édesanyja után az állatokért mutatott rajongását sokan nem értették, nekik küldöm azt a mondatot, amelyet Borika gyakran mondott „Az állatok nem hazudnak, nincs bennük álszent képmutatás, csak az érdek nélküli őszinteség.” Talán a sok éven át, némán hordott betegség tette ennyire érzékennyé a valós érzelmekre.

Alig két évig volt ahogy Ő halkan és szerényen mondta „vezetője” a Művelődési Háznak és Könyvtárnak, de egyénisége, emléke sokáig szívünkben él.